Üdvözlünk, Vendég. Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj. Did you miss your activation email?

Szerző Téma: Találkozó a Fonóban  (Megtekintve 9518 alkalommal)

bigi

  • Vendég
Re:Találkozó a Fonóban
« Válasz #30 Dátum: 2015, Március 23, 13:12:13 »
OK, úgy legyen Bigi!

De remélem, hogy ha már ennyire Old Style és analóg pártiak vagyunk, akkor nem digitális, hanem legalábbis csöves erősítőd van?!  ;)
bammeg, olyan kurwamexxi lakx ide hozzám...
Mé nem jöxx át, oxt lesed meg, h mi wan itt? He? ;)

btamás

  • Vendég
Re:Találkozó a Fonóban
« Válasz #31 Dátum: 2015, Március 23, 13:18:01 »
A digitális soha a büdös életben sem fogja utolérni.
Mondom ezt ugy, hogy nekem ilyen 60 éwes cuccom wan és wolt saját kibaxottulkurwadrága digit cuccom is, és a közelibe sem tudott jutni ehhez...

A gyakorlatban ez nem így működik. Ha nem csak a leghifibb lemezeinkkel foglalkozunk, rögtön árnyaltabb lesz a kép. Pro és kontra érvek tucatjai tűnnek elő a homályból. Pl.:

Az 1990 után kiadott LP-k nagyobbik része sajnos borzasztó laposan szól, egyik-másik még rejtélyes(?) okból torzít is. A >60 perces popkiadványok belső barázdáin (azon az egy-másfél centin, ahol normál esetben a kifutó barázda kezdődik) persze tökéletesen érhető a helyzet. Az igényesebb kiadók, vagy ahol a zene jellege miatt rákényszerülnek, vágnak belőle egy kompromisszummentes 4x15 perces duplalemezt, aztán fizesd meg... még hogy az audiofil LP-k a drágák?! Használt árakról beszélek.

A '60-as, '70-es évek rockzenéjének javát gyenge minőségben sikerült digitalizálni, sok cédés újrakiadásból egyszerűen hiányzik az élvezeti faktor. De a rock hőskorának különféle analóg újrakiadásaival, remasztereivel is vannak bajok bőven. Komolyzene, hagyományos jazz: a legjobb kevésmikrofonos analóg felvételek döbbenetesen életszerűen tudnak szólni, néha talán még élményszerűbben is, mint az időnként gyenge minőségű vinilre (Mercury...) sokszorosított eredeti. Nem mindennapi feltételeknek kell teljesülnie hozzá (hibátlan állapotban fennmaradt 40-50 éves elsőgenerációs magnószalag (a tényleges hangfelvétel), minőségi analóg keverés, el nem rontott fülű hangmérnök... hifis oldalról pedig egy tényleg kiváló lejátszó), tehát ezek inkább kivételek. Ha elég jó a lemezjátszó, akkor szerintem is általában az LP nyer utcahosszal. Dinamika, tonális helyesség, közelmikrofonozva sem bántó hegedűhang, stb...

Személy szerint nem vagyok oda a hibrid (DAA, DDA) hanglemezekért sem.
« Utoljára szerkesztve: 2015, Március 23, 13:45:46 írta btamás »

Sólyom

  • Vendég
Re:Találkozó a Fonóban
« Válasz #32 Dátum: 2015, Március 23, 13:44:16 »
Egyetértek. Hasonló feltételek mellett jelenleg még tényleg az LP nyer, és valóba utcahosszal. Pár éve meghallgattam egy rendszert, ahol a forrás egy 3-dobozos Wadia volt, akkor a legjobb cd játszók egyike. Mighty Sam MacClain-nel fejeztük be a meghallgatást, és már akkor leesett az állam. Ezután berakta a tulaj ugyan ezt az anyagot LP-n, Linn LP12 volt a forrás. Na akkor ültem seggre igazán. 

Sólyom

  • Vendég
Re:Találkozó a Fonóban
« Válasz #33 Dátum: 2015, Március 23, 13:46:44 »
OK, úgy legyen Bigi!

De remélem, hogy ha már ennyire Old Style és analóg pártiak vagyunk, akkor nem digitális, hanem legalábbis csöves erősítőd van?!  ;)
bammeg, olyan kurwamexxi lakx ide hozzám...
Mé nem jöxx át, oxt lesed meg, h mi wan itt? He? ;)

Rendben, köszi az ismételt meghívást, elfogadom. Tegnap kiment a lábam futás közben, egy hetet itthon kell feküdnöm, úgyhogy a hét második felében megyek! Ha valamelyik délelőtt jó neked, az nekem is könnyebb lenne!

bigi

  • Vendég
Re:Találkozó a Fonóban
« Válasz #34 Dátum: 2015, Március 23, 15:49:56 »
A digitális soha a büdös életben sem fogja utolérni.
Mondom ezt ugy, hogy nekem ilyen 60 éwes cuccom wan és wolt saját kibaxottulkurwadrága digit cuccom is, és a közelibe sem tudott jutni ehhez...

A gyakorlatban ez nem így működik. Ha nem csak a leghifibb lemezeinkkel foglalkozunk, rögtön árnyaltabb lesz a kép. Pro és kontra érvek tucatjai tűnnek elő a homályból. Pl.:

Az 1990 után kiadott LP-k nagyobbik része sajnos borzasztó laposan szól, egyik-másik még rejtélyes(?) okból torzít is. A >60 perces popkiadványok belső barázdáin (azon az egy-másfél centin, ahol normál esetben a kifutó barázda kezdődik) persze tökéletesen érhető a helyzet. Az igényesebb kiadók, vagy ahol a zene jellege miatt rákényszerülnek, vágnak belőle egy kompromisszummentes 4x15 perces duplalemezt, aztán fizesd meg... még hogy az audiofil LP-k a drágák?! Használt árakról beszélek.

A '60-as, '70-es évek rockzenéjének javát gyenge minőségben sikerült digitalizálni, sok cédés újrakiadásból egyszerűen hiányzik az élvezeti faktor. De a rock hőskorának különféle analóg újrakiadásaival, remasztereivel is vannak bajok bőven. Komolyzene, hagyományos jazz: a legjobb kevésmikrofonos analóg felvételek döbbenetesen életszerűen tudnak szólni, néha talán még élményszerűbben is, mint az időnként gyenge minőségű vinilre (Mercury...) sokszorosított eredeti. Nem mindennapi feltételeknek kell teljesülnie hozzá (hibátlan állapotban fennmaradt 40-50 éves elsőgenerációs magnószalag (a tényleges hangfelvétel), minőségi analóg keverés, el nem rontott fülű hangmérnök... hifis oldalról pedig egy tényleg kiváló lejátszó), tehát ezek inkább kivételek. Ha elég jó a lemezjátszó, akkor szerintem is általában az LP nyer utcahosszal. Dinamika, tonális helyesség, közelmikrofonozva sem bántó hegedűhang, stb...

Személy szerint nem vagyok oda a hibrid (DAA, DDA) hanglemezekért sem.
komolyzenében be lehet gyüjteni jo felwételeket, nekem wan wagy 2000db ilyenem, mind 1970 elötti eredeti kiadás...
Könnyü zenében xerencsésnek mondhatom magam, mert a bluest xeretem, azokbol is a 1980 elötti kiadásokat.
Igy tehát elég jo a felhozatalom minöségben. A 80 után gyártott lemezeket hanyagolom. Audiophil pedig csak elwétwe wan, ha kapok ajándékba, különben wegyen olyat az, akinek 8 anyja wan.  8)

hodyka

  • Vendég
Re:Találkozó a Fonóban
« Válasz #35 Dátum: 2015, Március 23, 16:43:27 »
A digitális soha a büdös életben sem fogja utolérni.
Mondom ezt ugy, hogy nekem ilyen 60 éwes cuccom wan és wolt saját kibaxottulkurwadrága digit cuccom is, és a közelibe sem tudott jutni ehhez...

A gyakorlatban ez nem így működik. Ha nem csak a leghifibb lemezeinkkel foglalkozunk, rögtön árnyaltabb lesz a kép. Pro és kontra érvek tucatjai tűnnek elő a homályból. Pl.:

Az 1990 után kiadott LP-k nagyobbik része sajnos borzasztó laposan szól, egyik-másik még rejtélyes(?) okból torzít is. A >60 perces popkiadványok belső barázdáin (azon az egy-másfél centin, ahol normál esetben a kifutó barázda kezdődik) persze tökéletesen érhető a helyzet. Az igényesebb kiadók, vagy ahol a zene jellege miatt rákényszerülnek, vágnak belőle egy kompromisszummentes 4x15 perces duplalemezt, aztán fizesd meg... még hogy az audiofil LP-k a drágák?! Használt árakról beszélek.

A '60-as, '70-es évek rockzenéjének javát gyenge minőségben sikerült digitalizálni, sok cédés újrakiadásból egyszerűen hiányzik az élvezeti faktor. De a rock hőskorának különféle analóg újrakiadásaival, remasztereivel is vannak bajok bőven. Komolyzene, hagyományos jazz: a legjobb kevésmikrofonos analóg felvételek döbbenetesen életszerűen tudnak szólni, néha talán még élményszerűbben is, mint az időnként gyenge minőségű vinilre (Mercury...) sokszorosított eredeti. Nem mindennapi feltételeknek kell teljesülnie hozzá (hibátlan állapotban fennmaradt 40-50 éves elsőgenerációs magnószalag (a tényleges hangfelvétel), minőségi analóg keverés, el nem rontott fülű hangmérnök... hifis oldalról pedig egy tényleg kiváló lejátszó), tehát ezek inkább kivételek. Ha elég jó a lemezjátszó, akkor szerintem is általában az LP nyer utcahosszal. Dinamika, tonális helyesség, közelmikrofonozva sem bántó hegedűhang, stb...

Személy szerint nem vagyok oda a hibrid (DAA, DDA) hanglemezekért sem.

Vettem régen egy jó lemezt a Living stereo kiadásban, régi Ampex magnó elő és azon lejátszva a régi szalagot és felvéve cd-re nagyon jól szól

« Utoljára szerkesztve: 2015, Március 23, 18:23:57 írta hodyka »

bigi

  • Vendég
Re:Találkozó a Fonóban
« Válasz #36 Dátum: 2015, Március 23, 16:47:54 »
OK, úgy legyen Bigi!

De remélem, hogy ha már ennyire Old Style és analóg pártiak vagyunk, akkor nem digitális, hanem legalábbis csöves erősítőd van?!  ;)
bammeg, olyan kurwamexxi lakx ide hozzám...
Mé nem jöxx át, oxt lesed meg, h mi wan itt? He? ;)

Rendben, köszi az ismételt meghívást, elfogadom. Tegnap kiment a lábam futás közben, egy hetet itthon kell feküdnöm, úgyhogy a hét második felében megyek! Ha valamelyik délelőtt jó neked, az nekem is könnyebb lenne!
csütörtök jo?

btamás

  • Vendég
Re:Találkozó a Fonóban
« Válasz #37 Dátum: 2015, Március 23, 18:19:14 »
Könnyü zenében xerencsésnek mondhatom magam, mert a bluest xeretem, azokbol is a 1980 elötti kiadásokat.
Igy tehát elég jo a felhozatalom minöségben. A 80 után gyártott lemezeket hanyagolom.


Nahát, nem te xoktad mondtani, hogy a modern pop xemétdobja mögött akadnak jó kis zenék? ;) Kevés akad, viszont a jónak nemritkán ára is van, és én elvből sem fogok 60-80 eurót adni egy használt dupla LP-ért. Néhány ilyen helyett korrekt hangú cédéjátszót lehet venni... nem azért, hogy komolyzenében is kiváltsa a lemezjátszót, hanem hogy ne kelljen "bakelitekre" vadásznia, akinél nem állt meg 35 éve a könnyűzene időszámítása :P 


Aki kizárólag "klasszikust" hallgat (fiatalabb komolyzenészek körében is ritka jelenség!), annak egyszerű a helyzete, külföldről -néhány ritkaság kivételével- bármit jó állapontban, kedvező áron meg tud venni, ha rászánja az időt. Ráadásul itt nincs olyan egyértelmű, általános fölény az első, eredeti kiadások javára. Kevésbé szerencsések a jazz/blues klasszikusainak rajongói, elég csak megnézni a lemezboltokban a népszerű előadóművészek fekete korongjainak legújabb árazását...
« Utoljára szerkesztve: 2015, Március 23, 18:29:50 írta btamás »

bigi

  • Vendég
Re:Találkozó a Fonóban
« Válasz #38 Dátum: 2015, Március 23, 19:07:23 »
Kevésbé szerencsések a jazz/blues klasszikusainak rajongói, elég csak megnézni a lemezboltokban a népszerű előadóművészek fekete korongjainak legújabb árazását...

hát az biztos, h az itthoni nepperek egyre elképesztöbb árcédulákat mutogatnak, wagy ceruzáwal irkálnak be a boritoba.
hálisten lehet wenni jo lemezeket külföldröl is, nem kell itthon ismerni az öxxes neppert, h jo lemezekhez jusson a zenexeretö ember.
pl: http://www.discogs.com/sell/list?format=Vinyl&q=

bigi

  • Vendég
Re:Találkozó a Fonóban
« Válasz #39 Dátum: 2015, Március 23, 19:23:46 »
na ezért is wettem magnot. Wan hálisten jo pár barátom, akik ideadják a kurwadrága féltett lemezeiket is kölcsön egy magnofelwétel erejéig. Mert tudják, h wigyázom rájuk.  ;)

hodyka

  • Vendég
Re:Találkozó a Fonóban
« Válasz #40 Dátum: 2015, Március 23, 19:44:47 »
Na itt van a cd füzet lényege, hogy vették fel az ampex magnóval és milyen mikrofonok voltak jelen

Sólyom

  • Vendég
Re:Találkozó a Fonóban
« Válasz #41 Dátum: 2015, Március 23, 21:11:04 »
csütörtök jo?
[/quote]

Jó! Szerdán beszélünk. Vagy akármikor! ;D