Kérdéske

[perlaci]

Annó a Hi-Fi magazinban talán volt szó egy bizonyos BLACKE POWER nevû erõsítõrõl. Egy nagy fekete doboz a Quad idejébõl. Tudtok errõl valamit? Kíváncsi lennék mit tudhatott az a masina, mármint minõségileg.

[istvan01]

perlaci írta::

Annó a Hi-Fi magazinban talán volt szó egy bizonyos BLACKE POWER nevû erõsítõrõl. Egy nagy fekete doboz a Quad idejébõl. Tudtok errõl valamit? Kíváncsi lennék mit tudhatott az a masina, mármint minõségileg.

Black Powernek a HK Citation 16 erõsítõjét hívták, éa ez a HFM 6-os számában volt értékelve. Nekem nem volt hozzá szerencsém. Ha tényleg ez érdekel és ha nem sértek szerzõi jogokat, akkor ide másolnám a cikk szeánsz szövegét:



      A  legerõsebb  láncszem,  a legjobban kézben tartható komponens az
    erõsítõ,  tehát  a  jólnevelt  készülékeknek  teljesen  egyformán kell
    szólniuk  -  állítja  a mérnökök többsége. \"Ha a paraméterek azonosak,
    akkor  a  hangkép  is  azonos.\"  Hogyan  magyarázzuk, hogy az erõsítõk
    mégsem  tartják  magukat  ehhez a szabályhoz? Vannak, akik szerint még
    nem  ismerjük  a  valóban  fontos  paramétereket, amelyeket így nem is
    tudunk  mérni. Mások inkább arra gyanakszanak (gyakran igazuk is van),
    hogy  a  hangzásbeli  különbséget  nem maga az erõsítõ okozza, hanem a
    hozzá kapcsolt többi komponens, mindenekelõtt a hangsugárzó, amely nem
    egyformán  barátkozik  ezzel  vagy  azzal  a végfokkal. A lényegen ez,
    sajnos,  nagyon  keveset változtat, és mi is úgy vagyunk vele, mint az
    egyszeri ember a Szentháromsággal, amikor el akarták magyarázni neki a
    misztérium  lényegét.  \"Magyarázni?!  -  kiáltott fel magyarázni én is
    tudom. Én érteni szeretném.\"
        Habár  még  a drága erõsítõk sem szólnak teljesen egyformán, tény,
    hogy  nagyon  hasonlóan  szólnak. A legtöbbször csak árnyalatokról van
    szó,  és  ezeket  nem  is  mindig  lehet rövid távon, hiteltérdemlõen,
    vakteszttel  kimutatni.  És  ha  mégis, hát akkor jön a neheze: melyik
    hangkép  a  természethûbb?  Arról  már  nem  is  beszélve, hogy hogyan
    fordítsuk le az ítélet lényegét a pénz nyelvére...
        Ezek jártak a fejünkben, amikor a Citation 16, a  Quad  405  és  a
    régi csöves nagyság, a Radford STA 25 összehasonlítására készülõdtünk.
    A teszt korlátairól mindenképpen szót kell  ejtenünk.  Bõ  három  órát
    fordíthattunk ugyan a szeánszra, de az idõbõl mindig  sokat  elvisz  a
    szerelgetés,  a  csatornák  és  a   fázis   ellenõrzése,   a   szintek
    egyeztetése. A másik limitáló tényezõnek magát  a  kontrollberendezést
    kell tekintenünk. Hiszen ha  a  legerõsebb  láncszem  luxuskategóriájú
    darabjait méricskéljük, a  megszokottnál  is  jobban  érvényesülhet  a
    többi, elvben gyöngébb komponens elfedõ, összemosó hatása. A Spendort,
    ismert gyengéi ellenére, megbízhatónak tartjuk, rendkívül jól  \"hozza\"
    az   árnyalatnyi   különbségeket,   de   tudjuk,    hogy    komplikált
    keresztváltójával megnehezítheti a  nem  tökéletesen  stabil  végfokok
    dolgát. A mágneses Sonus  hangszedõt  egy  mozgótekercses  Ortofon  MC
    10-esre cseréltük (ezt késõbb megbántuk; lásd késõbbi  jegyzeteinket),
    az STM-72 illesztõtranszformátorból pedig szereztünk egy  sokkal  jobb
    példányt. Tisztábban, nyíltabban szól, mint  amit  eddig  használtunk.
    (Trafó-tulajdonosok, vigyázat  -  nagy  a  \"szórás\"!)  Végül  a  Revox
    fono-elõerõsítõ sokkal jobb ugyan  az  átlagosnál,  de  mégiscsak  egy
    egyszerû kis elektronika - nincs kizárva, hogy egy kissé uniformizálja
    a  jelet,  gátolva,  hogy  a   precízebb   végfok   kibontakoztathassa
    képességeit.
        Biztosak vagyunk benne, hogy a három erõsítõ hangja, legalábbis  a
    mi körülményeink között,  meglehetõsen  eltérõ,  sokkal  inkább,  mint
    vártuk. A  különbség  vakon  is  jól  megítélhetõ,  két-három  ide-oda
    kapcsolás   után   már   tisztázódik.   A   kapcsoló   váltogatásával,
    \"blendeléssel\" sem lehetett megzavarni a zsürorokat.
        Nem vagyunk biztosak benne,  melyik  gép  szólt  szebben,  jobban,
    természethûbben. Úgy látszik, ehhez sokkal több  idõre  és  nyugodtabb
    körülményekre lett volna szükségünk. Ezért azt  tartjuk  helyesebbnek,
    ha inkább jellemezni próbáljuk a három készülék hangképét.
        Ilyen  vagy  olyan  kritériumok  szerint  sorbaállítva  õket,   az
    eredmény csaknem mindig az, hogy a  Citation  elkülönülve  áll  a  sor
    egyik végén, a  Radford  pedig  a  túlsón.  A  Harman-Kardon  hangképe
    határozottan hûvösebb a másik kettõénél, a Radford pedig  mindkettõnél
    \"melegebben\", \"teltebben\", kiegyensúlyozottabban szólt. Érdekes,  hogy
    ezt most nem tekintettük feltétlenül elõnynek. A legtöbb \"levegõt\",  a
    \"legmélyebb\" teret ugyanis a Citation  adta:  a  Quad  és  ugyanígy  a
    Radford mintha egy kissé közelebb hozta volna a zenészeket és a  terem
    falait. Ez  a  fajta  eltérés  fennállhat  egy  \"presence\"-es  és  egy
    \"loudness\"-es hangkép  között  is  -  de  hát  ezek  itt  meglehetõsen
    lineáris frekvenciaátvitelû  gépek.  Felötlik  a  csatorna-elválasztás
    motívuma is (kettõs tápegység a Harman-Kardonban!), de lehet, hogy  ez
    is csak spekuláció.
        Nagyjából  egyetértettünk  viszont  abban,   hogy   -   legalábbis
    szubjektíve - a Citation és a Radford egyaránt magasabbra és mélyebbre
    képes \"nyúlni\", mint a Quad; az utóbbi mintha egy  kicsit  megvágná  a
    legmélyebb és a legmagasabb frekvenciákat.
        Marad az utolsó kritérium: melyik szólt  \"kellemesebben\".  Ez  már
    végképp ízlés dolga. Ítéletünk még így is ellentmondásos. Ezért is nem
    hivatkozunk most zenei mûfajokra inkább csak szótöbbségrõl lehet  szó.
    A Quad és a Citation között addig-addig vacilláltunk,  amíg  rendkívül
    csekély  meggyõzõdéssel  ugyan,  de   inkább   a   Quadra   szavaztunk
    (helyesebben: arra a lámpára, amelyrõl a vakteszt végén kiderült, hogy
    a Quad megszólalásakor gyullad ki). A Radford már nagyobb biztonsággal
    nyert a Harman-Kardon ellen. A baj csak ott van,  hogy  a  Quad  és  a
    Radford versenyébõl mégsem a csöves,  hanem  a  tranzisztoros  erõsítõ
    került  ki  gyõztesen  -  igaz,  minimális   fölénnyel.   (A   Radford
    komolyzene-kedvelõ  gazdája  egyértelmûen  a  Quadra  szavazott!)   Az
    ellentmondásos eredményre nem tudunk más magyarázatot,  mint  hogy  az
    ember ösztönösen  is  óvakodik  a  szélsõségektõl,  szereti  az  arany
    középutat választani, mert így talán nem téved nagyot. Persze,  ez  is
    csak spekuláció.
        Megemlítjük még, hogy az egész társaság  sokat  bizonytalankodott,
    egyetlen embert  kivéve,  aki  végig  a  legcsekélyebb  kétely  nélkül
    döntött, és mindig ugyanúgy. A kapcsoló kezelõjérõl  (ezúttal  Sólymos
    Antalról)  van  szó;  õ  ült  a  legjobb  helyen,  nyilván   abban   a
    tizedmásodpercben   váltott   A-ról   B-re,   amikor    a    legjobban
    összpontosíthatott - viszont többnyire tudta, mikor  mi  szól.  Mégis,
    minthogy az objektív, de nem eléggé mélyreható és  idõben  korlátozott
    vakteszt most nem hozott egyértelmû eredményt, leírjuk az  õ  ítéletét
    is, fenntartva persze, hogy ez az ítélet  nem  teljesen  elfogulatlan.
    (Annál  kevésbé,  mert  S.  A.  elõzõleg  nem  volt  túlságosan   nagy
    véleménnyel  a  Citationról.)   Eszerint:   a   Citation   tisztábban,
    definiáltabban, magasabban és  mélyebben,  egyszóval  jobban  szólt  a
    Quadnál, de hangminõsége elmarad a Radfordé mögött. A Citation adta  a
    legszebb  sztereó   képet   is,   de   õ   a   Radford   középhangjait
    kellemesebbnek, természetesebbnek érezte, és ezért inkább az öreg  STA
    25-öt választaná.
        Utólag  az  volt  a  véleményünk,  hogy   kontrollberendezésünkben
    helytelen volt felcserélni a megszokott Sonus hangszedõt az Ortofon MC
    10-zel. Pedig nem ok nélkül tettük.  Bizonyos  próbálkozásaink  nyomán
    magunk  is  arra  a  következtetésre  jutottunk,  hogy   a   merevebb,
    robusztus, egyszersmind simább hangú dinamikus  hangszedõvel  könnyebb
    kipuhatolni a lemezjátszó-futómûvek és hangkarok \"sajáthangjait\", azaz
    rezonanciáit, amelyeket eddig nemigen  tudtunk  észlelni.  Mégis,  úgy
    látszik, erõsítõ-tesztelésre alkalmasabb  a  nagyobb  térhatású,  több
    árnyalatot közvetítõ Sonus.
        Már nem volt a kezünkben a Harman-Kardon, amikor  még  egy  próbát
    tehettünk a Radforddal és a  Quaddal.  Most  is  a  Revox  elõerõsítõt
    használtuk, de ismét  a  Sonus  hangszedõvel.  Idõnk  bõven  volt,  és
    többször is \"megkevertük a kártyákat\", vagyis újraosztottuk a  kétféle
    hangkép megszólaltatásával szinkronban kigyulladó  jelzõlámpaszíneket.
    Érdekes, de ezúttal - semmi kétség!  - mindig a Quadnak a hangja  volt
    melegebb, \"presence\"-esebb, közelibb, kissé fojtottabb, és  a  Radford
    szólt hûvösebben, de levegõsebben. Egy ideig ingadoztunk,  majd  egyre
    inkább az STA-25-ös hangjával kezdtünk rokonszenvezni.
        Ebben a számunkban sokat  írunk  az  erõsítõk  hangminõségérõl,  s
    ugyanennyit arról, hogy mennyire eltérõ  lehet  a  zsûritagok  ízlése.
    Olvasóink  csak  akkor  fognak  tisztán  látni,  ha  mérlegre   teszik
    döntéseinket is, kételyeinket is.

[perlaci]

Igen erre gondoltam.
Kíváncsi lennék találkozott e valaki evvel az erõmûvel. Vajon milyen rangot vívhatott ki magának.