Hát igen.
Van miért szégyenkeznünk, nekünk, Magyar DIY-audio csinálóknak (mert hogy gyártásról ezek után természetesen szó sem lehet).
De minden rosszban van valami jó.
A jó az, hogy pár érdeklõdõ megtisztelte figyelmével azt a néhány magát mutogató DIY-audio csinálót, aki merte vállalni a nyilvános szereplést, és ezzel magára vonta egyesek rosszalló tekintetét.
És még valami, ami sokak számára nem világos, sõt, fel sem fogható: Egyedi készülékeket gyártani, és e készülékeket vásárolni minden országban elõkelõnek, minden másnál értékesebbnek számít (még Romániában, és Bulgáriában is). Ez alól kivétel Magyarország, ahol csaknem bûnnek számít hazai terméket vásárolni. Minden más országban második, vagy harmadik sorból indulnak a nagy gyártók futószalagon születõ csiribiri készülékei, amit mi sem bizonyít jobban, hogy mûködõképes állapotban dobják ki õket. A kidobott készülékeket élelmes vállalkozók kilóra megvásárolják, behozzák, kicsinosítják, és ELADJÁK. Ezeket a kicsit lepusztult készülékeket vásárolják meg a jóra éhes Magyar zenebarátok, és szentül meg vannak arról gyõzõdve, hogy mindenkinél jobbat, szebbet, értékesebbet hallgatnak. Sokak számára a Hi-Fi, vagy a zene szeretete nem más, mint anyagi befektetés, haverok elõtti hencegés, vagy egyszerûen csak státuszszimbólum.
Mindenkit megkérek arra, hogy a leírtakat személyes tapasztalatként, és véleményként kezelje.
Tisztelettel: Szentgyörgyi László