Ez olyan jó érzéssel tölt el (vagy nem?) amikor ilyeneket látok, hogy nem csak én vagyok ápolásra szoruló beteg.

Vagy pedig a másik lehetőség, hogy sokan vagyunk, de akkor meg elveszek az átlagban.

Egyébként a napokban hozzájutottam két olyan hanglemezhez amit két 1950-es Neumann mikivel (talán M49?) vettek fel egy Telefunken M-5-ös magnóra valami V... milyen csöves erősítőn keresztül meg a végfokok is valami csövesek voltak, és azt vágták rá a vinylre. Nem sok mókerolás van vele, hanem a két mikis cuccot hallod vissza.
Hát mit nem mondjak ... Mindig igy szeretnék zenét hallgatni.
(Nem azt mondom, hogy húdeszép magasak meg dübörög a basszus meg mittomén ahogy azt egyesek szeretik, de nekem azért ez a csúcs.)