Sziasztok!
Az utóbbi 10-15 évben egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a CD lemezek alsó felületén amorf alakzatok, elkenődések, gyűrödések, fénytörések láthatóak erős asztali lámpafénynél, vagy napfénynél az alu-rétegen, tehát mintha nem lenne homogén. 10-15 évvel ezelőtt nem tapasztaltam soha ezt a jelenséget a régi Polydoros és hasonló minőségi CD lemezeknél. Mostanság pedig szinte minden második CD-nél látható ez a jelenség (nagy és komolyabb kiadók által nyomott CD-knél is, mint pl. ECM, Warner, Sony, Rhino, VTCD...). Tudtok valamit erről? Ez hibának számít-e? A piaci versengés gyors tömegtermelése a precizitás rovására menne?
Másik dolog a CD hamisítás:
Köztudott, hogy rengeteg orosz hamis CD van a világpiacon. USA-ból is kaptam már hamis CD-t. Azt mondják, úgy lehet megállapítani, hogy a Cd hamis-e vagy sem, hogy a borító oldalsó részén lévő sorszámot össze kell hasonlítani a CD alsó felén lévő hologramos sorszámmal, s ha egyezik a kettő, akkor nem hamis. Még jobb, ha van benne gravirozott IFPI kód is, mert ha nincs benne, de a hologramos sorszám egyezik, attól még lehet hamis. A hamis CD-knél a bookleten is észrevehető, hogy kissé életlenek, kontúrtalanok, és a papíranyag is vékonyabb. Olyan CD-m is van, ahol a sorszám nem egyezik meg, mégis eredeti, és gravírozott IFPI kód is van benne. A legtöbb eredeti CD-nél pedig a hologramos IFPI kód nem egyezik meg a gravírozott IFPI kóddal. Ti mit tudtok ezekről a dolgokról?